Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Progresszív Intézet: A magyar politikai térkép

2009.04.07

Kutatási eredményeink

Etatista konzervatívok

Magyarország polgárai túlnyomó részt baloldali gazdaságpolitikára fogékonyak, azaz igénylik az állam mind nagyobb támogatását, kulturális szempontból azonban inkább konzervatív nemzet a magyar. Viszont az is világos, hogy előbbi értékválasztásnak nincs komoly hatása a pártválasztásra: egyazon választópolgárban a konzervatív értékrend békésen megfér például az MSZP-szimpátiával. Mindez különösen érdekes a pártprogramok elemzésének fényében, amelyből kiderül, hogy például 2006-ban a Fidesz sokkal közelebb állt a néplélekhez, mint a szocialisták, ennek ellenére utóbbi győzött a választáson. Mi ebből a tanulság? Hogy a pártok továbbra is elsősorban a domináns törésvonalak mentén szólítják meg szavazóikat (hogy az egyéb tényezőket ne is említsük), nem pedig értékeken keresztül jutnak elválasztóik „szívéhez", legalábbis ami a választási programokat illeti. Ha a magyarok valóban a tudatos vagy kevésbé tudatos értékválasztásuk alapján szavaznának, a Parlament összetétele másként festene: az SZDSZ minden bizonnyal kiesne, a Lehet más a Politika pedig nem kerülhetne be a törvényhozásba, ezzel szemben a Jobbiknak például sokkal nagyobb tere lenne. Az már egy következő (nem kevésbé releváns) kérdés, hogy hol van a nemzetgazdasági érdek és az értékválasztás találkozási pontja.

Nagyjából így lehet sommázni a Progresszív Intézet kutatásának eredményét, amelyben arra vállalkozott, hogy feltérképezze Magyarország polgárainak értékválasztását. Sok kutatás vizsgálta már a pártok szavazóinak viselkedését, a törésvonalakat, amelyek mentén az emberek erre vagy arra az oldalra szavaznak. Azonban arról, hogy az emberek - pártválasztásukon túl - milyen értékeket vallanak magukénak, és ez hogyan cseng egybe szavazási szokásaikkal, ilyen mélységben - legalábbis nyilvánosan - még nem képezte vizsgálat tárgyát.

A Progresszív Intézet ezért megbízta a Publicus Intézetet, végezzen közvéleménykutatást, és dolgozza ki Magyarország érték-térképének módszertanát. Egy olyan politikai térképet alkottak meg, amelyből kiderül, hogy az emberek kulturálisan inkább konzervatívok avagy liberálisak-e, illetve, hogy gazdaságilag jobb- vagy inkább baloldali politikát preferálnak-e.


Baloldali és konzervatív társadalom

A kutatás markáns képet rajzol fel: a magyar társadalom jelentős mértékben a baloldali gazdaságpoliti-kára fogékony, azaz igényli az állam mind nagyobb támogatását; a megkérdezettek 88%-a tartozik a koordináta-rendszer bal oldalához. Az emberek tehát ragaszkodnak a Kádár-rendszerben megszokott állami gondoskodáshoz. Kulturális szempontból viszont inkább konzervatívak a magyarok; 68 százalék sorolható erre a térfélre.

 

Értékklaszterek szerinti csoportok tagjainak elhelyezkedése a politikai térképen

 

Persze nem ennyire homogén a kép, karakterében három, viszonylag jól azonosítható csoportra oszlik a társadalom. A legnagyobb csoportot a nyitott-alkalmazkodó-etatisták alkotják, a megkérdezettek 40 százaléka tartozik ide. Ők gazdasági értelemben ugyan erősen baloldaliak (például elutasítják az öngondoskodást), ugyanakkor más téren inkább liberálisak, még ha nem is szélsőséges mértékben: kevésbé ragaszkodnak a családban betöltött hagyományos szerepekhez, mérsékeltebben tekintélyelvűek és elfogadóbbak a cigánysággal szemben, míg az egyház állami szerepvállalását inkább elutasítják. A második tábor, a megkérdezettek 37 százaléka bezárkózó-tekintélyelvű-paternalista: ez a csoport messze a leginkább tekintélyelvű, a legelutasítóbb a társadalmi különbözőségekkelszemben, ezzel párhuzamosan a kemény büntetés híve. Globalizációellenesek, etnocentristák (hisznek a magyarság különlegességében), cigányellenesek, és a leginkább fogékonyak arra, hogy higgyenek az összeesküvés-elméletekben. Mindemellett ők azok, akik a leginkább igényt tartanak az állami segítségre. A legkisebb (23 százaléknyi) csoport a tradicionalista-piacpárti, amely a társadalmi-kulturális értékeit tekintve a legellentmondásosabb: nagyon liberális és nagyon konzervatív is egyben. A globalizációval kapcsolatban például a három tábor közül ők a legelfogadóbbak, és rájuk jellemző legkevésbé az etnocentrizmus, ugyanakkor konzervatívak is, például a nők családban betöltött szerepét illetően, valamint elutasítják a homoszexualitást és halálbüntetés-pártiak. Gazdasági dimenzióban viszont egyértelműen jobboldaliak: egykulcsos adó-pártiak (azaz nem értenek egyet azzal, hogy azok, akiknek több van, arányaiban többet is adózzanak), és nem kérnek az állami segítségből, illetve a magántulajdon elsőbbségét vallják.

Klasztercsoportok elhelyezkedése

 

Értékválasztás≠pártválasztás - Azért a törésvonal az úr


A kutatás meglepő eredménye, hogy a magyar társadalom jövedelem, iskolai végzettség, kor, nem, vagy egyéb szociológiai jellemző alapján vizsgált csoportjai esetében csak kis különbségek mutatkoznak az értékválasztásuk terén. Tehát az egyes szocio-demográfiai csoportoknak tulajdonított sajátos gondolkodás, egyedi értékválasztás nem létezik. Azaz mindegy, hogy valaki Budapesten vagy vidéki városban él, öreg vagy fiatal, sokat keres vagy éppen szűkösen él, ugyanúgy döntően konzervatívok és etatisták. Külön érdekes, hogy az MSZP és a Fidesz szavazótábora igen közel áll egymáshoz. És ez abban a tekintetben sincs másként, hogy valaki baloldali vagy jobboldali érzelműnek vallja magát: e két csoport szintén inkább konzervatív értékeket képvisel, miközben baloldali gazdaságpolitikára fogékony.

Akkor hogyan lehet, hogy az egyformán gondolkodó emberek mégis másként szavaznak, ha pártokról van szó? A magyarázat a törésvonalakban keresendő, amelyek mentén a társadalom nagyobb csoportokra oszlik, és amelyek jellemzően meghatározzák, hogy egyik vagy másik pártra adják le szavazatukat. Ilyen törésvonal például a város-vidék dimenzió, ami a szavazói viselkedést erősen befolyásolja, ugyanakkor a megvallott értékeikben ez a különbség nem tükröződik, hiszen például a budapestiek nem számottevően liberálisabbak, mint a falvakban élők. De még markánsabban az 1989 előtti rendszerhez való viszony az oka annak, hogy hasonló értékrenddel bíró emberek egymással szembenálló pártokra adják le szavazatukat; a Kádár-rendszerhez való érzelmi-politikai viszonyulás sokkal markánsabb törés-vonalat jelent a pártválasztás tekintetében, mint a gazdasági, vagy társadalmi-kulturális értékválasztás. Ez paradox módon azt jelenti, hogy a választók túlnyomó többsége a Kádár-rendszer elemeit, a gondoskodó akol melegét kéri számon a választott pártjától, azonban míg jó részük (az MSZP szavazók) megengedőbbek, addig mások (a Fidesz szavazók) elutasítóbbak magával a rendszerrel szemben.

Míg Nyugat-Európában a pártrendszerek többségében a legfontosabb ideológiai törésvonalnak a gazdasági kérdések számítanak, ezeknek Magyarországon nincs szerepük. Ezt igazolja vissza jelen kutatás is: az emberek jelentős többsége kifejezetten baloldali állásponton van a legtöbb gazdaságpolitikai kérdésben. Ez is az 1989 előtti időszak öröksége: az államra való támaszkodás igénye mélyen gyökerezik bennünk. Gazdasági dimenzióban minden esetre eddig nem alakult ki baloldali-jobboldali (etatista-piacpárti) törésvonal, ám a jövőre vonatkozóan ezt nem lehet elvetni, nincs kizárva, hogy a közeli vagy távoli jövőben ennek fontos szerepe lesz. Pláne azért nem lehet ezt kizárni, mert jó pár éve a politikai diskurzus egyik fő témája az állam gazdaságban betöltött szerepének és méretének kérdése.

Pártok és szavazóik - Amikor az alma messze esik a fájától

A pártoknak tehát több kihívással is meg kell küzdeniük. Egyrész azzal, hogy értékalapon nincsenek jól körberajzolható társadalmi csoportok, ezért értékalapú üzeneteik célcsoportra való formálása, majd azok célba juttatása problémásnak ígérkezik. Még „szerencse", hogy ezek a táborok pártválasztásukat illetően igenis jól azonosíthatóak, az előbb említett törésvonalak mentén. Másrészt komoly erkölcsi, de nem kevésbé stratégiai dilemma, hogy vajon egy párt mennyiben követheti a társadalmi értékalapú elvárásokat, az vajon jót vagy rosszat tesz-e a nemzetgazdaságnak. Persze a törésvonal itt is mentsvár, alkalmat ad arra, hogy ezt a kérdést ne kelljen egy pártnak megválaszolnia. Az értékrendek és a hozzájuk kapcsolódó fogalmak zűrzavarának tehát nemcsak okozói, de haszonélvezői is a politikai pártok: politikájukat nagyjából a választók érték-preferenciáitól függetlenül alakíthatják ki.

Pártok (választási) programjainak értékrendszere

A fenti ábrán látszik, hogy papírra vetett értékeiket tekintve a 2006-os Fidesz program közelebb áll az (2008-ban mért) átlagos választóhoz, mint az MSZP program ugyanebben az évben. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy mégis utóbbi nyert az országgyűlési választáson. A válasz itt is a törésvonal fogalmánál keresendő: a szavazók kevéssé program- és érték-tudatosak, azaz döntésüket a fülkében elsősorban nem a pártok programjából vezetik le. E döntést tehát sok tényező függvénye: a politikusok karaktere, a meghatározó törésvonalak, és az aktuális politikai botrányok, csak hogy a legfontosabbakat említsük. Természetesen e jelenség nem tipikusan magyar.

Az MSZP-nek 2006-ban tehát komoly akadályt kellett leküzdenie: az állami szerepvállalásra kevésbé építő - a Fideszétől jobbra álló - gazdaságpolitikát kellett annak a szavazótábornak „eladnia", amelyik alapvetően - hasonlóan a Fidesz szavazótáborához - szintén az állami gondoskodást óhajtja. A végeredmény is azt igazolja, hogy a pártválasztásban a gazdasági kérdéseknek kevés a szerepük.

Érdekes a Jobbik és a KDNP jelensége: e két párt olyan programot fogalmazott meg 2006-ban, ami elméletileg közel áll a magyar néplélekhez, támogatottságukat tekintve mégis a sor végén vannak. Ez is azt igazolja, hogy a törésvonalak, illetve ezen pártok ismertsége (helyesebben ismeretlensége) felülírja az értékeket. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy telített a piac ezen szegmense: a Fidesz Magyar Polgári Szövetség - etatista, inkább a baloldali pártokra jellemző értékválasztással, baloldalról - lefedi a társadalmi-kulturális jobboldal teljes spektrumát, elvéve a levegőt a többi, ezen a térfélen versenyző párt elől.

Ha megvizsgáljuk a pártok politikai térképen való vándorlását, láthatjuk, hogy az MSZP sajátos csiga-vonal alakú pályát járt be, amely mozgásnak oka egyértelműen a gazdaságpolitikája változásában ragadható meg, hiszen társadalmi-kulturális dimenzióban egy helyben maradt. Az nagyon pontosan látszik, hogy az MSZP a legjobboldalibb gazdaságpolitikát 1994-ben képviselte programjában: szigorú fiskális politikát ígértek, egyértelműen a verseny pártján állva az állam túlterjeszkedésével szemben. Természetesen az világos, hogy nem a vért és verítéket ígérő programmal nyert 1994-ben az MSZP, hanem a 3,60-as kenyér ígérete, és a jobboldal teljes szétesettsége vezetett nagyarányú győzelméhez. 1998-tól kezdve a szocialisták gazdaságpolitikai dimenzióban balra csúsztak el, onnan csak 2006-ban indultak vissza jobbra, és jutottak el abba a köztes pozícióba, amit harmadikutas vagy progresszív politikáként szokás hívni. Az MSZP külső (társadalmi) és belső (pártbeli) küzdelmének pont az a legfontosabb oka, hogy a társadalom etatista alapattitűdjével szemben versenypártibb politikát képvisel. Ebben a megvilágításban különösen érdekes, hogy az MSZP két olyan választást is meg tudott nyerni, ahol alapvetően nem népszerű gazdaságpolitikára épült választási programja.

Az MSZP választási programjainak értékrendszere

A Fidesz tette meg a leghosszabb utat az elmúlt 18 évben. Már-már politikatudományi közhely, de a Progresszív Intézet standardizált módszertannal készített kutatásából is világosan látszik, hogy a Fidesz határozottan liberális pártból vált mélyen konzervatív párttá. A Fidesz most sokkal közelebb áll a társadalmi alapattitűdhöz, mint legnagyobb rivláisa: politikáját paradox módon inkább a Kádár-rendszerből megörökölt paternalista attitűdre építi, miközben az 1989 előtti berendezkedéshez való viszony mentén hasadó társadalom antikommunista része szavaz inkább a Fideszre.

A Fidesz választási programjainak értékrendszere

Az MDF egészen 2006-ig nagyjából változatlan értékeket jelenített meg választási programjaiban, mind kulturális, mind gazdaságpolitikai szempontból. Azonban 2006-ban utóbbi szempontból erősen elmoz-a jobboldal felé. A „normális Magyarország" programja társadalmi-kulturális dimenzióban tehát nem jelent változást, gazdaságpolitikai értelemben viszont egyértelműen.

Az MDF választási programjainak értékrendszere

Az SZDSZ gazdaságpolitikai programjait tekintve lineáris pályán halad, egyre inkább jobbra tolódva, miközben liberalizmusát tekintve 1990 óta konzekvens. Az SZDSZ olyan, társadalmilag-kulturálisan mélyen liberális és jobboldali gazdaságpolitikai értékeket képvisel, ami a legkevésbé találkozik az emberek által vallottakkal. Hozzá kell tenni persze, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nem néppárt, hanem rétegpárt: egy jól lehatárolható csoportra építi politikáját. Ezzel együtt nehéz helyzetben van, mert a magyar tásadalom nem liberális és csak kevéssé fogékony a jobboldali gazdaságpolitikára. Mindazonáltal teremhet neki babér, hiszen nem csak a kereslet, de a kínálat is generálja a politiai piacot, illetve érdemes újfent jelezni, hogy az etatista-piacpárti dimenzióból még lehet a jövőben meghatározó törésvonal.

Az SZDSZ választási programjainak értékrendszere

A politika tehát nem egyirányú utca: nem csak a választói igények formálják a pártokat mondanivalójuk kialakításában, de fordítva is igaz: a pártok magukkal húzhatják a társadalmat. Érdekes, hogy a Lehet Más a Politika politikai formáció is körülbelül ott „keresgél", ahol az SZDSZ, a piac tehát itt is sűrűsödik. Az MDF jó eséllyel pályázik a tradicionalista-versenypárti csoportra; 2006-ban megfogalmazott prog-ramja e csoport értékrendjéhez esik a legközelebb.

Módszertan - Hogyan készült az értéktérkép?

A politikai térkép, amely elsősorban ideológiai értékmeghatározást nyújt, és nem az egyes pártokhoz vagy jelöltekhez való viszonyulásból indul ki, a Publicus Intézet 1200 fős reprezentatív felmérésének eredményei nyomán rajzolódott ki. Az értékválasztás komplex meghatározásának alapja egy 73 attitűdállításból álló kérdés-sor, valamint az arra adott válaszok együttjárása. Az állításokkal való egyetértés mintázatai két dimen-zió, egy gazdasági és egy társadalmi-kulturális mentén szórták a válaszadókat. Az eredmény tehát egy koordináta-rendszer.

A kétdimenziós felmérés azért lényeges, mert a szavazók nem simulnak bele a hagyományos bal-jobb felosztásba, mint ahogy az látható számos politikai párt sem. Az egyik dimenziót (vízszintes tengely) a gazdaságpolitika gyűjtőfogalmával jellemeznénk. Ide tartozik az állam gazdasági szerepe, a kapitalizmus zabolátlan vagy kontrollált működése, az egyenlőtlenség kérdése, de például a foglalkoztatás és az egyéni kontra közösségi felelősség kérdése is. A másik dimenzió (függőleges tengely) a társadalmi közerkölccsel kapcsolatos tág kört firtatja, például hogyan látjuk a homoszexuális és egyéb kisebbségek jogait és társadalmi szerepét, a demokrácia fontosságát és működését, a nemzet iránti érzelmeket.

A Progresszív Intézet a pártok programjainak, értékrendszerének beazonosításakor a jelenlegi öt parlamenti párt, illetve a Jobbik 2006-os választási programjait, valamit az újonnan megalakult Lehet Más a Politika formáció krédóját vették alapul. Fontos leszögezni, hogy természetesen egy párt által meghirdetett program csak egy - ráadásul változó hatásfokú - azon tényezők közül, amelyek a választó döntését befolyásolják. Ugyanakkor fontos kiindulási alap, pláne azért, mert ez az a pont, ami viszonylagos objektivitással összevethető, illetve minden párt esetében fellelhető.


A kérdőíves vizsgálatot 2008. október 1. és 9. között a Publicus Intézet készítette az ország felnőtt népességét reprezentáló 1196 fő személyes megkérdezésével. A mintavételből eredő torzulások a KSH Mikrocenzus 2005 adatain alapuló súlyozással korrigáltak. A felmérésbe bevont személyek nem, élet-kor, iskolai végzettség és a lakóhely településtípusa szerinti összetétele megbízhatóan reprezentálja a hazai lakosság hasonló ismérvek szerinti összetételét. Az adott mintanagyság (1196 fő) mellett a vizs-gálatban nyert adatokról 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy legfeljebb +/-2,9 százalékponttal térnek el attól, amit az összes 18 éves vagy idősebb magyar lakos megkérdezésével kaptunk volna. Ez a mintahiba azonban meghaladhatja a +/-2,9 százalékpontot akkor, ha egy megoszlást nem a kérdezet-tek összességére, hanem annak kisebb alcsoportjára adunk meg.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.