Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Populista ingatlanadótervek

2009.05.22

Populista ingatlanadót tervez bevezetni a kormány a „fizessenek a gazdagok” ösztönökre apellálva. Kacsalábon forgónak csak ritkán nevezhető, 30 millió forintnál értékesebb otthon a lakásállomány mindössze 4,5 százaléka.

Ez az a ház, ahol minden változik – facsarhatók ki Koncz Zsuzsa egykori slágerének sorai a kormány ingatlanadóval kapcsolatos elképzeléseire, amelyek törvényjavaslat formájában, részletekre bontva az ígéretek szerint a hétvégére lesznek megismerhetők. És a dalszöveg elferdítve tovább folytatható: ez az a ház, ahol nem áll az idő. Mérget lehet ugyanis venni rá, hogy végső formába öntéséig még sokat módosul az indítvány. Ezt nemcsak a koncepció múlt heti, a politikai egyeztetések eredményeképpen rövid idő alatt lezajlott drasztikus átalakulása támasztja alá, hanem az is, hogy születésekor a javaslat még híján volt az érdemi adó- és ingatlanszakmai megméretésnek.

A Bajnai-kormány gyakorlatlanságával, vagy éppen ellenkezőleg, kiváló taktikai érzékével egyaránt magyarázható, hogy először a szocialisták, de az adófizetők számára is riasztó mértékű, végeredményben mindenre (lakásra, garázsra, üdülőre, vállalkozási célú építményre) és mindenkire (lakosságra, cégekre) kiterjedő, egységes ingatlanadó ötletével állt elő. Az első verzió szerint minden, 2 millió forintnál értékesebb ingatlan után fizetni kellett volna – nem csoda, hogy a szocialista frakció két nap alatt szétszedte és igencsak fölpuhította az eredeti javaslatot, töredékére szűkítve az adózás alá eső ingatlanok körét. Ez azért sem meglepő, mivel a kabinet és a szocialista, illetve a szabaddemokrata képviselők eleve megkötötték egymás kezét, amikor a kormány támogatásáról szóló nyilatkozatukat szignálva mindkét oldal biankó csekket írt alá. A képviselők azzal, hogy részleteiben nem ismert ingatlanadóhoz adták a nevüket, a kormány pedig azzal, hogy megígérte, előzetes egyeztetés nélkül semmilyen javaslatot nem visz a parlament elé.

A közös nevezőt végül egy meglehetősen népszerűséghajhász megoldásban találták meg a felek, nem is igazán érthető a Fidesz csökönyös ellenkezése. Mostanra ugyanis amolyan félluxusadót sikerült kreálni, még ha sokak egyetértésével találkozik is a „fizessenek a gazdagok és a majdnem gazdagok” jelige. Jelenlegi állapotában ugyanis annyit lehet tudni az elképzelésről, hogy kizárólag a 30 millió forintnál értékesebb lakóingatlanok és üdülők tulajdonosait adóztatnák, őket viszont nagyon, a teljes ingatlanérték után. Ez enyhén szólva ellentmond az arányos közteherviselés elvének, még ha találni is hasonló példát a magyarországi adóztatásban. Az ingatlanok egyedileg adóznának, azaz nem adódna össze az azonos tulajdonban lévők értéke, mint ahogy a családon belül külön néven szereplő otthonoké, üdülőké sem. Az adókulcs 0,35 százalék lenne, de az 50 millió forint feletti értékrészt már 0,5 százalékkal szoroznák. Így például egy 40 millió forint értékű lakás adója évi 140 ezer forintra jönne ki, ami nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas (lásd Európai háztűznéző című írásunkat). Miután az adófizetést meghatározó küszöb alatt nincs nullaszázalékos sáv, a 30 millió forint körüli ingatlanok gazdáit valószínűleg kreatív ötletekre inspirálja majd annak bizonygatása, hogy miért is ér ennél kevesebbet hajlékuk.

Önmagában nemigen kifogásolható, hogy az ingatlanadó értékalapú legyen, szemben a jelenlegi gyakorlattal, amikor a települési önkormányzatok szinte kizárólag négyzetméteralapon vetnek ki építmény-, illetve telekadót, egyébként zömmel a nem lakáscélú ingatlanokra. A területre vetített adó ugyanis igazságtalan, hiszen azonos összeggel sújtja a koros, düledező, nehezen megközelíthető épületeket és a kor igényeinek megfelelő, összközműves újakat. Ugyanakkor több szempontból sem mindegy, hogy mi az az érték, amire az adó vetül. A kormány javaslata a forgalmi értékkel operál, miközben a nemzetközi gyakorlatban alig akad arra példa, hogy ez legyen az adóztatás alapja.

Az értékalapú adóztatást Magyarországon az is nehezíti, hogy nincs ingatlanregiszter még a lakások, házak pontos méretéről, fizikai jellemzőiről sem, nemhogy az értékéről. Ilyen körülmények között elég szerencsétlen az a kormányzati elképzelés, hogy az adó alapját jelentő forgalmi értéket az önbevalló tulajdonosnak kellene kiötölnie, egyelőre ismeretlen fogódzók segítségével. Támpontot legfeljebb az értékbecslők adhatnának, ők viszont ahányan vannak, annyiféle összeget állapítanak meg, ráadásul egy becslés több tízezer forintba kerül. Emellett az ingatlantulajdonos ilyen papír birtokában sem hajthatja nyugodtan álomra a fejét, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy az adóhatósági revizor értékítélete azonos lesz a tulajdonos által felfogadott értékbecslőével.

Nincs szükség semmiféle regiszterre, vissza kell nyúlni a luxusadónál alkalmazott számított értékhez, és erre kell vetíteni az így gyorsan bevezethető ingatlanadót – vélekedik Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adószakértője, az adóhatóság korábbi elnökhelyettese. Ő egyébként pártolná az ingatlanadót, mert igazságtalannak tartja a jelenlegi állapotot, amikor az ország településeinek egy részén van, több mint a felében viszont nincs ingatlanhoz kötődő adó (helyi építményadó, telekadó, kommunális adó, területi alapú idegenforgalmi adó). Szerinte ingatlanadónak akkor és ott van helye, amikor és ahol az építményhez közösségi kiadások kapcsolódnak; út, közmű vezet hozzá, van közvilágítás, költeni kell a helyi közbiztonságra, létezik valamilyen tömegközlekedés, óvoda, iskola, orvosi rendelő – s ezek fenntartásának költségeit meg kell fizetni.

Sokakat felháborított viszont az a kormányzati részről elhangzott, majd visszaszívott indokolás, miszerint sokan feketén szerzett jövedelemből vettek, építettek új otthont, továbbá az a megjegyzés, hogy aki nem képes ingatlanadót fizetni, az költözzön kisebb lakásba. A tisztességes adózókat méltán sérti, hogy miután adózott pénzből vásárolt lakásuk után áfát és tekintélyes mértékű illetéket fizettek, ők viseljenek többletterheket a dörzsölt adócsalók helyett is. Emellett bármelyik becsületes adófizető kerülhet olyan helyzetbe (mert munkanélküli v+agy nyugdíjas lesz, vagy csak a devizában felvett hitelének törlesztése apasztja szabad forrásait), hogy korábbi, magasabb keresményéből vásárolt lakásának már csak a rezsijére futja a jövedelméből. Az is kérdés, kell-e adót fizetniük a jövedelem nélküli kiskorúaknak, akik megörökölnek egy ingatlant. Nem tudni, hogy az ilyen szituációkra ad-e majd valamiféle kezelési megoldást a születendő törvény (például, hogy a települési jegyző javasolhassa az érintett adómentességét).

A HVG értesülései szerint (a szokásos állami, önkormányzati, egyházi, alapítványi körön kívül) a nyugdíjasok kedvezményt kaphatnának, de ők is csak halasztott adó formájában, ami magyarán az adó örökösökre terhelését jelenti, méghozzá a kamataival együtt. Tévedés lenne viszont az összes nyugdíjast egy kalap alá venni, hiszen anyagi-vagyoni helyzetük különböző; vannak köztük, akik dolgoznak, részvényesek, vagy éppen (30 millió forintnál kisebb értékű) lakás bérbeadásából élnek tisztes jólétben. Igazi kedvezményben várhatóan a három- és többgyermekesek részesülnének, akiknek nem kellene megfizetniük az adó egy részét. Így persze lehet, hogy egy 50 millió forintos házban élő háromgyermekes család jobban jár, mint azok, akik két gyermekükkel egy 35 milliós társasházi lakásban laknak.

Az ingatlanadót a dolgok mostani állása szerint nem lehetne leírni a jövedelemadóból és a társasági adóból sem, jóllehet a négy legnagyobb adótanácsadó cég szakértői (köztük az azóta pénzügyminiszterré avanzsált Oszkó Péter) tavaly még ezt tartották természetesnek. Az adót csak a megfizetett helyi adókkal lehetne csökkenteni, merthogy azok is megmaradnának (korábban volt olyan elképzelés, hogy az ingatlanadó ezeket vagy ezek egy részét váltaná ki), továbbra is a települési önkormányzat döntésétől függő mértékben és kedvezményekkel. A most bevezetendő ingatlanadó (csakúgy, mint a vízi és légi járművekre, luxusautókra terhelendő vagyonadó) viszont a központi költségvetés forrásait gyarapítaná – hiteles és naprakész ingatlanadatok híján elég tág becslések szerint – évi 40–65 milliárd forinttal. A bevétel közös fazékba folyatásával nemcsak az a baj, hogy lelohasztja az érintettek amúgy sem heves adófizetői buzgalmát (a legtöbben szívesebben fizetnek adót, ha helyben és gyorsan megtapasztalják annak eredményét), hanem az is, hogy nem teszi érdekeltté az önkormányzatokat, segítsenek egy értékalapú, a helyi sajátosságokat kellőképpen figyelembe vevő, precíz ingatlankataszter kialakításában. Valószínűleg éppen az önkormányzati együttműködés feltételezett és logikus hiánya vezetett oda, hogy az adózókra hárítanák a forgalmi érték megállapítását.

Már a rendszerváltás hajnala óta szó van értékalapú ingatlanadó bevezetéséről, a 2010-es hatalomra jutása esetére az adó azonnali eltörlését ígérő Fidesz is nekifutott kormányzása idején a dolognak, de akkori javaslatát rövid időn belül visszavonta. A szocialista–szabaddemokrata koalíció is többször megpróbálkozott e teher bevezetésével, de saját hibából (félreszavazás), meghátrálásból, illetve alkotmánybírósági verdiktre (amit az váltott ki, hogy nem volt lehetőség jogorvoslatra a hatósági értékmeghatározással szemben) sorra elhalt minden kezdeményezés. A vagyoni típusú adók súlyának növelése szerepelt a 2006-os konvergenciaprogramban is (Magyarországon ezek az összadóbevételnek mindössze a 2 százalékát adják, szemben a fejlett országokra jellemző 10 százalékos aránnyal), s pártállástól függetlenül azóta is hajtogatják képviselők és szakértők: elsősorban a munkára, illetve a vállalkozásra rakódó terheket kell csökkenteni. Ennek viszont az az ára, hogy a kieső adóbevételeket vagyoni és forgalmi típusú adókban szedhesse be az állam. Kérdés, hogy megfelelő-e a mostani időzítés az új adó bevezetéséhez. Gazdasági megközelítésben felemás a helyzet, hiszen a munkavállalók esetleg jövedelemadó-csökkentést kaphatnak cserébe. Az adó ellen szól ugyanakkor a lakosságnak a válság, a devizahitelek, a munkanélküliség által megtépázott anyagi helyzete, s a megemelt áfa miatt amúgy is halott ingatlanpiac.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.