Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ingatlanadó: El a kezekkel az ingatlanadótól!

2009.05.19

Mi volt a Bokros-csomag legnagyobb bűne? Szerintem az, hogy átgondolatlanul nyúlt hozzá olyan területekhez, amelyek valóban reformra szorultak. Mivel a „reformok” átgondolatlanok voltak, így sorra megbuktak, és ezzel hosszú időre lehetetlenné tették az egyébként szükséges lépések megtételét. Ilyen volt például a tandíj: a Bokros-csomag elérte, hogy közel tíz évig egyetlen kormány se legyen hajlandó, még csak a tandíj szót sem kiejteni a száján; hiába volt már meg a diákhitel. Most éppen az ingatlanadót fenyegeti hasonló veszély: borzalmas módon megpróbálják bevezetni (ráadásul ők maguk sem tudják, hogy hogyan kéne – lásd a kétnaponként, majd lassan már óránként változó koncepciókat), majd az érthető felháborodás miatt a várható új kormány rövid időn belül megszünteti, és hosszú ideig az ingatlanadó ötletét felvetni is politikai öngyilkosság lesz. Tegyük hozzá, az ingatlanadó elrontása nem tíz évre diszkreditálja az intézményt. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején az Egyesült Államok több tagállamában (például Kaliforniában, vagy Massachusettsben) tört ki adólázadás a rossz ingatlanadó miatt, a kormányok a választói akaratnak engedve gyakorlatilag működésképtelenné tették, és a mai napig nem sikerült újra életet lehelni a rendszerbe. Ezért mondom: el a kezekkel az ingatlanadótól, ne csináljatok belőle új tandíjat!

Ingatlanadó ugyanis kell: az ingatlanadó a legjobb helyi adó. Elsősorban azért, mert az ingatlanok értéke, vagyis az adó alapja viszonylag jól mutatja azt, hogy a helyi közszolgáltatások színvonala milyen. Egy élhetővé váló, az infrastruktúrát fejlesztő, az iskolák színvonalát emelő településen az ingatlanok értéke is nő. Ingatlanadó mellett, ha az önkormányzat bevételt akar, akkor teljesítenie is kell. Minden más helyi adófajtánál lényegesen gyengébb ez a kapcsolat az adóalap és a helyi önkormányzat teljesítménye között.

Nem a feketegazdaság ellen kell ingatlanadó

De az ingatlanadónak nem az a funkciója, hogy segítsen az igazságosabb közteherviselés (jelentsen az bármit is…) megteremtésében. Tévedés, hogy az ingatlanadó vagy az átfogóbb vagyonadó alkalmas arra, hogy a fekete jövedelmeket adóztassa. Ha valaki ezt kommunikálja, akkor egyszerűen demagóg: a vagyonadó nem a feketejövedelmet adóztatja, csak a látható, számon tartható vagyont. Azok fognak többet fizetni, akik akár fehér akár fekete jövedelmük nagyobb részét tartják ingatlanban, autóban, hajóban, stb. Azokat nem fogja ez az adó elérni, akiknek a vagyona pénzügyi befektetésekben van, különösen, ha olyan országokban tartják ezt ahol nem, vagy alig adózik. Ha valaki – tudatlanságból, vagy tudatosan hazudva – úgy állítja be az ingatlanadót, mint amely az „igazságosabb közteherviselést”, vagyis a jövedelem újraelosztását segíti elő, egyszerűen lejáratja az adót.

Ha szabad némi történelemóra: a vagyonadó [property tax] addig volt a legfontosabb adó az angolszász világban (ez körülbelül a XIX. század vége), amíg az emberek legfontosabb vagyontárgya az ingatlan, vagy egy-két könnyen számba vehető ingóság volt (ide értve az állatállományt is). Amikor tömegessé váltak a gyorsan átalakítható pénzügyi befektetések, akkor a súlya is csökkent: az újraelosztásra már nem lehetett használni. Ma már az ingatlanadót senki nem akarja újraelosztásra használni: fő funkciója nem az, hogy a gazdagokat adóztassa. Sajnálattal jelentem, máshol már rájöttek, erre nem alkalmas.

Az ingatlanadó helyi adó

Szögezzük tehát le: az ingatlanadó mindenhol helyi adó, a világon mindenhol (bocsánat, talán a Monaco nagyságú országokat kivéve) az önkormányzatok vetik ki. Funkciója az, hogy azokkal fizetessen több adót, akik többet nyernek a jobb helyi közszolgáltatásokból. Az ingatlanadó haszonelvű adó – mondja a közgazdaságtan.

De az ingatlanadó, miközben a legjobb helyi adó, egyben a legjobban utált adó is. Mindenhol. Éppen ezért kell nagyon vigyázni arra, hogy miképpen vezetjük be. Az utálat oka egyszerű: ez az adó szem előtt van, egyértelmű, hogy havonta, félévente mekkora összeget is kell feladni a postán, vagy átutalni a bankban. Ezt az adót nem rejtik el az árak, mint az áfát, vagy a forgalmi-fogyasztási adót; ezt az adót közvetlenül mi fizetjük be a családi kasszából és nem a munkaadó valami homályos „bruttó bérből”. Lehet, hogy furcsa, de egy konzervatív közgazdász számára többek között éppen ezért vonzó adó: a politikusok nem tudják eldugni a választók szeme elől, mint a többit. Nem véletlen, hogy most is lényegesen nagyobb a társadalmi felháborodás az ingatlanadó miatt, mint az ÁFA-emelés miatt – ennek kapcsán lényegesen többen döbbennek rá, hogy az állam már megint a zsebünkben turkál.

Külföldi példák

Hogyan működik az ingatlanadó az angolszász világban, illetve azokban a franciaajkú országokban, ahol valóban fontos adónak tekinthető? Természetesen ezekben az államokban is a központi kormányzat határozza meg az adó alapkérdéseit. Törvény mondja ki, hogy milyen ingatlan után is kell adót fizetni, mi az adó alapja, a törvény határozza meg a maximális adókulcsot, sok helyen a minimális adókulcsot is; törvény részesít bizonyos ingatlanokat (például a nyugdíjasok tulajdonában állókat, vagy azokat, amely egyben a tulajdonosok otthona is) különböző kedvezményekben (teljes adómentesség, alacsonyabb maximális adókulcs, vagy éppen halasztott adó).

Sok helyen a központi kormányzat tartja fenn az értékelő hatóságot; ez a hatóság határozza meg egy-egy ingatlana értékét, vagyis az adóalapot. De a pontos adókulcsot (a törvényi keretek között – például lakásokra és üzleti ingatlanokra, nyaralókra, garázsokra különböző adókulcsot alkalmazva), a pontos kedvezményeket (a törvényi előírásokon túl) az önkormányzatok határozzák meg – és általában ők is hajtják be az adót.

Feje tetejére állított rendszer

A magyar kormány ezzel szemben a feje tetejére állítaná a rendszert. A törvény határozná meg az adókulcsot (vagyis azt, amit minden normális helyen az adót végül elköltő önkormányzat feladata), ezzel szemben – legalábbis a legutolsó ismert ötletroham szerint – az önkormányzatoknak kellene megállapítani az ingatalonok értékét (vagyis rájuk tolják azt a feladatot, amit hosszú évtizedek tapasztalatai miatt sok országokba éppen most próbál a központi kormányzat megszerezni).

Tegyük fel, hogy a szakértői kormány nem akarja az ingatlanadót politikai értelemben megölni, és ezért nem központi adóként veti ki, szedi be; tegyük fel, hogy valóban az önkormányzatok kasszájába kerül majd – összhangban a nemzetközi szokásokkal és a közgazdasági egyszereggyel. (Remélem, nem túl erős feltevés…) Viszont akkor miért a központi kormányzat állapítja az adókulcsokat? Ennek sem közgazdasági, sem politikai indokait nem látom – pedig vagy két napja töröm rajta a fejem. A közgazdaságtan érvelése ugyanis egyértelmű: ha az adó a helyi önkormányzat kasszájába kerül, akkor jobb, ha az önkormányzat dönthetne úgy is, hogy kevesebb adót szed, és cserébe kevesebbet költ a helyi közszolgáltatásokra (például nem épül új uszoda, összevonnak iskolákat, stb.), de úgy is, hogy több adót szed annak érdekében, hogy a helyi közszolgáltatásokat magasabb színvonalon nyújtassa. A politikai racionalitás [public choice] pedig végképp nem látszik: miért jó az a központi kormányzatnak, hogy őt – és nem a helyi önkormányzatokat – szidják egy ilyen népszerűtlen adó adókulcsai miatt?

Ehhez képest már csak hab a tortán az, hogy a kormányzat sávos, többkulcsos ingatlanadót javasol. Vagyis egy kétszer annyit érő ingatlan adója nem kétszer akkora lenne, hanem háromszor-négyszer vagy még többször akkora. Talán nem véletlen, hogy a régóta létező ingatlanadó-rendszerek közül nem sokban van ilyen „progresszív ingatlanadó” – nekem konkrétan egyetlen adórendszer sem jut hirtelen eszembe, de ez persze nem zárja ki azt, hogy legyen ilyen. A többkulcsos adó ugyanis roppant igazságtalan, ráadásul értelmetlen ösztönzőket hoz a rendszerbe. Gondoljuk el: ha például egy 60 milliót érő családi házban három család él együtt, akkor hatvanmillió forint után fognak adót fizetni. Ha társasházzá nyilvánítják, akkor mind a hárman csak 20-20 millió forint után fizetnének. Ha az ingatlanadó nem sávos, akkor eszükbe sem jutna társasházzá alakítani. (Ha nem akarják eladni, miért is jutott volna eszükbe?) Mondom, talán nem véletlen, hogy a máshol nem divat az ingatlanokat sávosan adóztatni… Emlékezzünk közösen: a szocializmus az a rendszer, amely megpróbálja megoldani azokat a problémákat, amiket maga okoz! A várható megoldás pedig szintén szép emlékeket idéz: a kormány azonnal azzal kezdett fenyegetőzni, hogy meg fogják akadályozni, hogy a nagy értékű ingatlanokat társasházzá alakítsák.

Az értékelésről – egyébként évek óta – keringő ötletek pedig már-már a vicc kategóriájába tartoznak. A megszellőztetett javaslat szerint az, hogy ki pontosan mennyi adót fizessen gyakorlatilag egyszerű politikai döntés lenne: az önkormányzatok döntenék el, hogy melyik településrészen mekkora legyen az induló lakásérték. (Ezt a település-részenként eltérő négyzetméterérték nőne, vagy csökkenne az ingatlan pontos jellemzői – kor, állapot, építőanyag, fűtés, emelet, stb. – alapján.) Mit is jelent ez? Az önkormányzati többség, a polgármesteri hivatal dönt arról, hogy mekkora ingatlanértékkel számoljanak – és ezért aztán mennyi adót fizessenek – azokban a településrészeken, ahol inkább vörös, és azokban, ahol inkább narancssárga szavazók laknak… Talán nem véletlen, hogy sok országban éppen mostanában próbálják az önkormányzatokat kizárni az értékelésből. A központi kormányzat tart fenn, a helyi politika befolyásától kicsit távolabb álló értékelési hatóságokat – ők adják meg az ingatlan értékét, és az önkormányzat mondja meg, hogy mekkora legyen az adó. Az önkormányzat nem differenciálhat településrészek között!

Hadd zárjam soraimat azzal, ahogy intézetünk célját szoktunk meghatározni: azt szeretnénk, ha legalább húsz-harminc év múlva jól működő kapitalizmus lenne Magyarországon. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy egy ilyen országban mindenképpen lesz ingatlanadó. Többek között pont azért, amit a kormányzat ma mond: ez teremti meg a lehetőségét annak, hogy a többi (a vállalati bevételre, a vállalati nyereségre, a munkára, a bérre, vagy éppen a fogyasztásra kivetett) adó kulcsát csökkenthessük. Nagyon jó lenne, ha a kiváló szakértői kormányunk nem csinálna az ingatlanadóból új tandíjat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.