Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cannes - 2009

2009.05.27

A wikipediáról loptam (elnézést a sok felesleges linkért):

A 62. cannes-i fesztivált 2009. május 13. és 24. között rendezték meg, Isabelle Huppert francia színésznő-filmproducer elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 20 nagyjátékfilm és 8 rövidfilm szerepelt; az Un Certain Regard szekcióban 20, a Cinéfondation keretében 17, míg versenyen kívül 5 alkotást, valamint különféle szekciókba szervezve további 28 filmet vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 (külön vetítésen további három) nagyjátékfilmet és 7 rövid- és közepes hosszúságú filmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 24 nagyjátékfilm, valamint 14 alternatív és fikciós kisfilm vetítésére került sor.

Az előző évhez képest, amely széles teret engedett az új filmesekkel való ismerkedésnek, a 2009-es fesztivál inkább a már jól ismert rendezőkre támaszkodott. A hivatalos válogatás egyötödét olyan, már Arany Pálmát nyert alkotók filmjei tették ki, mint a dán Lars Von Trier, a brit Ken Loach, az új-zélandi Jane Campion és az amerikai Quentin Tarantino. A sor további nagy nevekkel folytatódik: Alain Resnais, Jacques Audiard, Marco Bellocchio, Pedro Almodóvar, Michael Haneke, Ang Lee, Terry Gilliam… A kétszeres fődíjas, Francis Ford Coppola is Cannes-ba utazott; legutóbbi alkotása, a Tetro, a Rendezők Kéthete szekcióban került vetítésre[1]. Ami a filmek területi megoszlást illeti, előtérbe kerültek az európai és az ázsiai alkotások, s a megszokottnál kevesebb amerikai érkezett.

Nyolc évvel Liv Ullmann elnöksége után ismét nő irányította a nagyjátékfilmek zsűrijének munkáját. Neve már ismerősen csengett Cannes-ban; addig 17 versenyfilmben szerepelt, s kétszer kapta meg a legjobb női alakítás díját: Claude Chabrol Violette Nozière című bűnügyi filmdrámájának címszerepéért (1978), valamint Michael Haneke A zongoratanárnő című filmje főszerepének megformálásáért (2001)[2].

A hivatalos válogatást a közelmúltban szívrohamban elhunyt holland filmproducer, Wouter Barendrecht emlékének szentelték. A nyitófilm Walt Disney-produkció volt: Peter Docter Fel című, versenyen kívüli, egész estét betöltő animációs filmje, míg a fesztivál eseményeit Jan Kounen Coco Chanel és Igor Sztravinszkij legendás szerelmét feldolgozó, ugyancsak versenyen kívül vetített alkotása zárta (Coco Chanel & Igor Stravinsky).

A zsűri döntése szerint az Arany Pálmát az osztrák Michael Haneke A fehér szalag című, fekete-fehérben forgatott háborús drámája érdemelte ki. A film egyben elnyerte a FIPRESCI díját és az ökumenikus zsűri külön dicséretét. Nagydíjas lett a francia Un prophète, Jacques Audiard alkotása. A legjobb rendezésért a fülöp-szigeteki Brillante Mendoza vehetett át díjat (Kinatay) – a döntés a közönség hangos nemtetszését és értetlenkedését váltotta ki[3]. A legjobb színésznő Charlotte Gainbourg (Antichrist), míg a legjobb színész Christoph Waltz (Becstelen brigantyk) lett. Két film érdemelte ki a zsűri díját: a koreai Bakjwi és a brit Fish Tank. A francia film „nagy öregje”, Alain Resnais, „életműve egészéért és a filmtörténethez való kivételes hozzájárulásáért.” különdíjat vehetett át. A fesztivál nagy vesztese Quentin Tarantino utolsó pillanatban készre vágott Becstelen brigantyk című, háborús alkotása lett; mind a közönség, mind a filmes szakma nagy érdeklődéssel várta, díjat azonban nem kapott.

A fesztivál hivatalos válogatásában a magyar filmművészetet nem képviselte alkotás. A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be Kenyeres Bálint A repülés története című, magyar-francia koprodukcióban készített kosztümös kisjátékfilmjét. Magyar vonatkozása volt még a cannes-i rendezvényfolyamnak, hogy a Kritikusok Hete szekcióban bemutatott, s a Drámaírók és Zeneszerzők Szövetsége SACD-díját elnyert[4], belga-holland-magyar koprodukcióban készült Lost Persons Area társproducere Kántor László, zeneszerzője Márkos Albert, főszereplője pedig Hajdu Zoltán Miklós.

A fesztivál plakátján Monica Vitti volt látható, Michelangelo Antonioni A kaland című filmjének egy jelenetében, mivel a Cannes-i Klasszikusok keretében bemutatásra kerülő felújított filmek közül hajdanában a nagy sikert aratott alkotások egyike volt. Martin Scorsese tiszteletbeli elnökletével a szekcióban olyan további új hullámos nagyságok alkotásai is helyet kaptak, mint Jean-Luc Godard (Bolond Pierrot), Joseph Losey (Baleset, Don Giovanni), Luchino Visconti (Érzelem), Jacques Tati (Hulot úr nyaral), Sergio Leone (Egy marék dinamit), vagy a magyar származású Emeric Pressburger (Piros cipellők). Ugyancsak e szekcióban mutattak be egy eddig soha nem vetített Romy Schneider-filmet (L’enfer retrouvé)[5].

Jury: Isabelle Huppert (France) (president); Asia Argento; Nuri Bilge Ceylan; James Gray (I); Hanif Kureishi; Chang-dong Lee; Shu Qi; Sharmila Tagore; Robin Wright Penn

 

 
  In-Competition Films:
 
  • Antichrist (2009) - Lars von Trier
  • Bakjwi (2009) - Chan-wook Park
  • Bright Star (2009) - Jane Campion
  • Das weiße Band (2009) - Michael Haneke
  • Enter the Void (2009) - Gaspar Noé
  • Fish Tank (2009) - Andrea Arnold
  • Inglourious Basterds (2009) - Quentin Tarantino
  • Kinatay (2009) - Brillante Mendoza
  • Les herbes folles (2009) - Alain Resnais
  • Looking for Eric (2009) - Ken Loach
  • Los abrazos rotos (2009) - Pedro Almodóvar
  • Map of the Sounds of Tokyo (2009) - Isabel Coixet
  • Spring Fever (2009) - Ye Lou
  • Taking Woodstock (2009) - Ang Lee
  • The Time That Remains (2009) - Elia Suleiman
  • Un prophète (2009) - Jacques Audiard
  • Vengeance (2009) - Johnnie To
  • Vincere (2009) - Marco Bellocchio
  • Visage (2009) - Ming-liang Tsai
  • À l'origine (2009) - Xavier Giannoli
  •  

    Hozzászólások

    Hozzászólás megtekintése

    Hozzászólások megtekintése

    Nincs új bejegyzés.