Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Al Pacino day

2010.04.27

Április 25-én töltötte be 70. életévét Alfredo James Al Pacino, korunk egyik meghatározó színésze. Az olasz-amerikai családból származó Pacinót karrierje során nyolc alkalommal jelölték Oscar-díjra, de azt csupán egyszer, az Egy asszony illata című filmben nyújtott alakításáért kapta meg. Jellegzetes hangja miatt a szinkronellenes tábor egyik kedvence. Pacino úgy játszik a hangjával, mint nem sokan a kollégái közül. A színész életrajzának ismertetésétől eltekintenénk, az imdb.com és a wikipedia elég részletesen foglalkozik vele, mi inkább azt a filmes monológot keressük, amiben a legjobban játszik cigarettától és alkoholtól rekedtes orgánumával.

1. A keresztapa (1972)

Pacino itt még kezdő színész volt, és a forgatás során - saját bevallása szerint - nagyon megszeppenten figyelte Marrlon Brando, James Caan és Diane Keaton munkáját, különösen annak fényében, hogy a szerepre eredetileg Robert Redfordot szerették volna megnyerni. Coppola azonban kiállt az ismeretlen olasz-amerikai mellett, aki a film utolsó jelenetében olyan határozottan hozta az új Keresztapa alakját, amire a szőke szépfiú Redford soha nem lett volna képes.

2. Serpico (1973)

A rendőri korrupció ellen küzdő kereszteslovag, Frank Serpico megformálása azt hozta ki Pacinóból, ami miatt annyira szeretjük: iszonyatos intenzitást és energiát. A beágyazott monológban már hallhatók a tipikus, szinte csak rá jellemző apróságok, ahogy a hanglejtéssel és a hangerővel játszik, no meg ott van az ízes olasz-amerikai akcentus, amiből később trademarkot kovácsolt magának.

3. ...és legyen igazság! (1979)

Az amerikai igazságszolgáltatás visszásságai ellen küzdő Arthur Kirkland szerepében Pacino ismét eljátszhatta kedvenc dühös figuráját, a kisembert, aki nem hagyja, hogy befogják a száját. A színész több nyilatkozatában is elismerte, hogy az ilyen karakterek állnak hozzá a legközelebb, talán éppen ettől hiteles a bíróság előtt összeomló ügyvéd. A monológ intenzitása és hangereje, hozzá Pacino villogó tekintete felejthetetlen, a jelenetet mellesleg elsőre sikerült felvenni.

4. A sebhelyesarcú (1983)

Pacino első igazán ikonikus gengszterszerepe, amiben kiélhette magát a kubai emigráns Tony Montana bőrébe bújva (Michael Corleone sokkal finomabb eszközökkel dolgozott). Ehhez a filmhez spanyolos, illetve kubai akcentus dukált, meg is kaptuk rendesen - azt, ahogy a Say hello to my little friend-et üvölti az összeomláskor, megismételhetetlen és utánozhatatlan.

5. Glengarry Glen Ross (1992)

David Mamet saját színművéből írta a forgatókönyvet, és engedett teret benne minden színészének, hogy a lehető legmocskosabban elküldje a másikat a bús picsába. Pacino kedvelte a szerepet, a monológja erőteljes, és pont annyira tenyérbemászó, hogy legszívesebben pofán vágnánk érte.

6. Egy asszony illata (1992)

A régóta várt Oscar-díjat a vak katona szerepe hozta meg Pacinónak, amiben jelentős szerepet játszott az a felejthetetlen hanghordozás, amit a karakternek kölcsönzött. A záró monológban Pacino egyszerre simogat és üt az ekkorra már kellőképpen reszelőssé ivott és cigizett hangszálakkal, azt pedig, ahogy a pussy szót mondja a film egy korábbi jelenetében, tanítani kellene.

7. Szemtől szemben (1995)

Az első olyan film, amiben Robert de Niro és Al Pacino közös jelenetben szerepel, a Michael Mann rendezésében készült Heat. Korunk két színészistene egy éttermi jelenetben társalog kedélyesen ahhoz képest, hogy egyikük a rendőr (Pacino), a másik meg a préda (De Niro). A jelenetet bár próba nélkül, de tizennégy nekifutásból vették fel, Pacino brillírozott Hannah szerepében. Amilyen mélyre a brother, you are going down mondat végére lemegy a hangja, attól a mai napig libabőrösek leszünk.

8. Az ördög ügyvédje (1997)

A sátán szerepe minden színész egyik titkos vágya, gonoszt mindig hálásabb feladat alakítani, hát még ultimate gazembert. A Keanu Reeves béna asszisztálása mellett előadott, Pacinóra oly jellemező érzelmi hullámokkal és üvöltésekkel tarkított monológra sokan mondják, hogy túljátszott és ripacskodó.

9. A bennfentes (1999)

Lowell Bergman oknyomozó újságíró és tévéproducer szerepében Pacino a szólásszabadság kontra vállalati érdek kérdéskört járta köröül Michael Mann irányítása alatt - a beágyazott jelenet, amiben a CBS televízió hírosztályának integritását kérdőjelezi meg, rendkívül erőteljes és hatásos. Are you a businessman, or are you a newsman?

I0. Minden héten háború (1999)

A végére maradt a valahol önéletrajzi ihletésűnek is tekinthető szerep, a mindenkivel szembemenő, régi vágású futballedzőé, aki elitta és elkurvázta a pénzét, de még mindig van benne annyi, hogy egy csomó primadonnából ütőképes csapatot faragjon. A filmben nincs happy end, van viszont egy olyan monológ, amiben Al Pacino demonstrálja, milyen az, amikor egy színész tökéletesen ura az érzelmeinek és a hangjának, és ez utóbbin úgy játszik, mint egy hangszeren.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ne aggódj

(editor-in-chief, 2010.04.30 15:54)

... néhány év múlva már nem tudjuk, hogy milyen témára válogassuk a filmeket, mert annyi nagyon jó talán nincs is... kis túlzással persze. A filmmaratonozást tavaly tavasszal kezdtük és már 4-en túlvagyunk... Ha így haladunk öt éven belül már 80 filmen leszünk túl, szóval ne aggódj, lesz majd De Niro, Al Pacino maraton és más sok-sok jó film! :)

teljesen jó..

(CSuck, 2010.04.30 13:10)

hogy ilyen cikk is szerepel végre itt, már csak egy filmmaratont kéne egy-két igazán nagy színész köré építeni, akik művészek, és vmit már tényleg leraktak az asztalra. Bármikor szinte bármilyen filmjét szívesen venném Nicholsonnak, De Nironak, Pacinonak, hogy csak a jelen kor 3 LEGNAGYOBB színészét említsem..:)..Tom Hanks-es már volt, és ő csak a negyedik..:P Szeretem Russell Crowe-t is, meg elviselem a Tom Cruise-t is, de azért szerintem a FILMMINŐSÉG nem mindig uaz, mint a látvány. Színészkedést is lehet 'nagyban' nézni!