Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pirate Bay: első fokon börtön

2009.04.17

 

"Nyugalom. Semmi baj nem lesz a Pirate Bayjel, személyesen velünk vagy akár a fájlmegosztással. Ez csak színház, amit a médiának rendeztek" - írta [1] a Pirate Bay egyik üzemeltetője, Peter Sunde a Twitteren, amikor jóval a hivatalos ítélethirdetés előtt megtudta, hogy társaival együtt első fokon elveszítették az évtized kalózperét [2]. "Valójában egy kicsit LOL. Eddig csak a filmekkel történt meg, most meg a bírósági ítéletek is kijönnek a hivatalos közzététel előtt."

Az ítélet hivatalos, péntek délelőtti kihirdetésekor azonban kiderült, hogy ennél jóval súlyosabb a helyzet: Sundét és társait fejenként egy év börtönbüntetésre és 30 millió svéd koronás (kb. 800 millió forintos) pénzbüntetésre ítélték a szerzői jogok megsértésére alkalmas eszköz, vagyis a Pirate Bay [3] felállításáért és üzemeltetéséért.

4 450
Fredrik Neij, Gottfrid Svartholm Warg, Peter Sunde és Carl Lundström

Az ítéletet megfellebbezik.

Egy éve kezdődött

Peter Sunde, Fredrik Neij, Gottfrid Svartholm Warg és Carl Lundström ellen még 2008 januárjában emeltek vádat Svédországban, mondván, hogy a 2003-ban alapított Pirate Bay nevű torrentszájt üzemeltetőiként illegálisan tették lehetővé filmek, zeneszámok és számítógépes programok letöltését. Ezért a hatályos svéd törvények szerint két év börtönbüntetés és 117 millió svéd koronás (nagyjából 3 milliárd forintos) pénzbüntetés járhat, de a per tétje ennél jóval nagyobb volt: nemcsak a fájlmegosztó mozgalom egyik vezéreként ismert Pirate Bay léte, hanem a milliók által napi szinten űzött film- és zenemegosztás gyakorlata került veszélybe.

pbayscreen
Egy oldal a Pirate Bayről

A tárgyalás idén február 16-án kezdődött Stockholmban, és már a második napon a Pirate Bay-esek kisebb győzelmével folytatódott, mert az ellenük felhozott vádak felét ejtették. A beszámolók szerint ebben jelentős szerepe volt az ügyésznek, Hakan Roswallnak, aki nem tudta bebizonyítani, hogy az általa bemutatott .torrent fájlok valóban a Pirate Bay trackerét (fájlkövetőjét) használták. Frederik Neij, az egyik vádlott szót kért, és azt mondta a bíróságnak, hogy a vád képviselője nem érti a rendszer működését. Így Roswall elejtette a vádat, amely a "szerzői jogok megsértésének elősegítésére" vonatkozott, és azt a "hozzáférés elősegítésére" változtatta.

A King Kong-védelem

A tárgyalás harmadik napján állt elő a Pirate Bay ügyvédje, Per Samuelson az időközben híressé vált King Kong-védelemmel. Az érvelés arra az európai uniós direktívára hivatkozik, amely kimondja, hogy az információs szolgáltatások nem felelősek a rajtuk átmenő információért; ahhoz, hogy felelősségre vonhatók legyenek, nekik maguknak kell kezdeményezniük az információátvitelt. Ezt viszont a Pirate Bay esetében a felhasználók teszik meg. Ráadásul az "elősegítéshez" a jog szerint az kell, hogy az elősegítő és a bűncselekmény elkövetője szoros kapcsolatban álljanak egymással, ezt a kapcsolatot azonban a vádnak nem sikerült bizonyítania. "A vádnak be kell bizonyítania, hogy Carl Lundström személyesen kapcsolatban állt a King Kong nevű felhasználóval, akiről könnyen elképzelhető, hogy a kambodzsai dzsungelben él" – mondta emlékezetes érvelésében Samuelson.

roswall 450
Hakan Roswall ügyész (balra) és egy névtelen TPB-támogató

A legviccesebb jelenet a per kilencedik napján következett, amikor a vád által Londonból behívott John Kennedy, a lemezkiadók nemzetközi szövetségének (IFPI) vezetője azt válaszolta a védelem kérdésére, hogy a torrentező felhasználók minden zeneszámot megvásároltak volna, ha nem a netről töltik le őket. Kennedy kijelentését hangos kacajjal fogadta a hallgatóság.

Majd jön egy másik

A per óriási köz- és médiaérdeklődés mellett zajlott, sok újság helyszíni tudósítót küldött Stockholmba, a tárgyalóterem minden nap zsúfolásig telt, az utcákon pedig látványos tüntetések zajlottak. Sokan azt jósolták, hogy a Pirate Bay-esekből egy kedvezőtlen ítélet mártírt csinál, ami hosszú távon csak árt a film- és zeneiparnak. És annak, hogy az ítélet hatására csökkenne a fájlcserélők száma, kevés az esélye. "Amikor megszabadul az ember az egyiktől, felbukkan egy másik, még nagyobb" – mondta a Reutersnek a Forrester egy elemzője. "A fájlcsereprobléma évről évre nagyobb, és a forgalmazók egyre nehezebben tudnak ellene fellépni."

demo450
Pirate Bay-párti tüntetés Stockholmban

"Szerintem ez felháborító" – mondta Samuelson, a King Kong-os ügyvéd nem sokkal az ítélet kihirdetése után. "Természetesen fellebbezünk. Ez az első szó, nem az utolsó. Az utolsó szó a miénk lesz."

***

Olyan ez a fájlcserevita, mint az Apple–pc-vita: soha a büdös életben nem lesz vége. Hacsak erőszakkal véget nem vetünk neki.

Vannak még hasonló, évtizedes viták a netes fórumok történetében, mint például a hacker-cracker vita, a Nikon–Canon-vita, a németautó-japánautó vita, hogy csak a legdurvábbakat említsük.

Ezeknek a vitáknak két fontos ismérvük van. Az egyik, hogy soha senkinek nincs, és nem is lehet bennük igaza, mert a felvetett kérdések szigorúan vallási természetűek. Előbb alakul ki konszenzus arról, hogy Isten vagy Darwin teremtette-e a világot, mint arról, hogy könnyű városi használatra, alkalomszerűen hosszabb autópályás szakaszokra a Golf jobb-e, vagy a Corolla. A másik, hogy az említett hitvitákban potenciálisan felhasználható összes érv és ellenérv legkésőbb 1999-ig elhangzott a megfelelő Usenet-csoportokban (rec.photo.equipment.35mm, valaki?), és azóta csak azok vesznek részt bennük, akiknek időközben sikerült a világra jönniük.

Most, hogy a Pirate Bay torrentszájt üzemeltetőit nem jogerősen ugyan, de mégiscsak egyéves börtönbüntetésre ítélte egy svéd bíróság, épp a fájlcserevita lángolt fel újra, amelynek központi kérdése, hogy szabad-e filmet meg zenét ingyen töltögetni. Nemcsak hogy jogilag, a törvény betűje szerint szabad-e, hanem hogy egyáltalán illik-e, sőt erkölcsileg, emberileg elfogadható vagy elítélendő-e. Itt vannak a legjellemzőbb érvek, hogy ne kelljen újraolvasni [1] az egészet:

– Filmet lopni olyan, mint ha kocsit lopnál. Kocsit se lopnál.

– De nem olyan, mert ha a kocsit ellopom, akkor az el van lopva, a film meg nincs ellopva, mert az csak le van másolva.

– De aki letölti, az nem veszi meg.

– De aki nem tölti le, az meg se venné, mert nincs rá pénze.

– De én amióta letöltök, azóta többet veszek.

– De ha legalább havi 400 ezret keresnék, én minden filmet megvennék.

– De a filmek egyre szarabbak, a múltkor is olyan szart láttam, hogy vissza akartam kérni a pénzt.

– De ha letöltesz, a szerencsétlen szerzők nem kapnak pénzt. Te se dolgozol ingyen.

– De azt a pénzt nem a szerzők kapják, hanem a gonosz kiadók.

– ASVA, a kurva anyád.

És így tovább, mint 1999, a modern fájlcserélők őse, a 2001-ben bezáratott Napster megjelenése óta folyamatosan. Ember legyen a talpán, aki rendet vág az ilyen lendületes, logikus és főleg eredeti érvek sűrűjében. Hát még ha hozzájuk veszünk még néhány klasszikust, különös tekintettel a torrent legitim felhasználási módjaira (oktatóanyag letöltése pdf-ben, családi fotók megosztása távoli rokonokkal stb.), illetve találunk olyan szemtanúkat, akik megesküsznek, hogy az elmúlt 36 hónapban láttak élő lelket a Media Markt dvd- vagy szoftverosztályán (nem a turkálóban, az más), beleértve a biztonsági őrt. Dvd-t lassan már lopni is ciki.

A Pirate Bay ügyében született ítélet ezt a vélekedést árnyalja némileg. A stockholmi bíróság úgy döntött, hogy King Kong-védelem ide, Google-védelem oda, a torrentszájt fenntartói hozzásegítették a felhasználókat a jogvédett filmek megosztásához, és ezért börtön jár nekik. Az ítélet nem jogerős, és az is nyilvánvaló, hogy ha bezárják a Pirate Bayt, nyílik majd helyette száz másik, akár jobban védhető, jogilag nehezebben megfogható fájlcsereszájt, még ha a technikát nem feltétlenül torrentnek hívják is majd.

Van persze néhány valóban komoly kérdés, ami fájlcsereügyben fel szokott merülni. Valóban lopás lenne a szerzői jogok megsértése, vagy csak a legálisan megvásárolt dvd-k elején látható riogatós horrorfilmből vette át a köznyelv? Milyen csapást jelent a kultúrára a nevezetes Mikiegér-törvény, amely 1998-ban húsz évvel kitolta a szerzői jogok elévülését, és mi jöhet még utána? Van-e létjogosultságuk az olyan kezdeményezéseknek, mint a Lawrence Lessig-féle Creative Commons, amely a szerzőkre bízza, hogyan rendelkeznek a műveikkel? Egyáltalán, van-e létjogosultságuk a szerzői jogoknak?

És a legfontosabb, mindent eldöntő kérdés: mennyit ér egy film?
Az a legnagyobb baj, hogy ezt a filmipar sem tudja. Elméletileg minden annyit ér, amennyit adnak érte, de a torrentezők által ajánlott 0 forintos összeg elég rossz kiindulópont, arra nem lehet életképes üzleti modellt felhúzni. Mivel viszont a torrentezők jelentős része elismeri, hogy ha csődbe megy a filmgyártás, nem lesz mit letölteni, és sokan állítják, hogy ésszerű összeget hajlandóak lennének Hollywood megmentésébe invesztálni, használjuk ki az alkalmat, és segítsünk a pánikba esett, profitját féltő filmiparon. Mondja meg mindenki, mennyit ér neki egy film. Mennyit fizetne ki érte, de úgy, hogy cserébe a töltögetésről-másolgatásról örökre le kell mondania? Ha sikerül közösen belőnünk az összeget, megmentjük Hollywoodot, és örökre vége az illegális töltögetésnek. Ha viszont az összeg a 0 felé közelít, akkor, mint azt a Pirate Bay félig viccesen meg is üzente [2] neki, a filmipar kénytelen lesz elindítani saját torrentszájtját. Már ha életben szándékozik maradni.

Nyugodjanak meg, ennek a szavazásnak a mostani körülmények között semmi tétje. A fájlcsere a Magyarországon hatályos törvények szerint továbbra is súlyos bűncselekmény, ami 2-8 éves börtönnel büntethető. Annyival, mint a szándékos testi sértés, az emberrablás vagy az erős felindulásból elkövetett emberölés. Ez van a törvényben. Most lehet itt pampogni, hogy szarok a filmek meg gonoszak a kiadók, akkor is ez van odaírva. Ennek tudatában tessenek kattintgatni.

A svéd börtönviszonyokról csak annyit, hogy elfogása után Szaddám Huszein oda szerette volna kéretni magát. A kérelmet elutasították [3].

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.