Pirate Bay: első fokon börtön
"Nyugalom. Semmi baj nem lesz a Pirate Bayjel, személyesen velünk vagy akár a fájlmegosztással. Ez csak színház, amit a médiának rendeztek" - írta [1] a Pirate Bay egyik üzemeltetője, Peter Sunde a Twitteren, amikor jóval a hivatalos ítélethirdetés előtt megtudta, hogy társaival együtt első fokon elveszítették az évtized kalózperét [2]. "Valójában egy kicsit LOL. Eddig csak a filmekkel történt meg, most meg a bírósági ítéletek is kijönnek a hivatalos közzététel előtt."
Az ítélet hivatalos, péntek délelőtti kihirdetésekor azonban kiderült, hogy ennél jóval súlyosabb a helyzet: Sundét és társait fejenként egy év börtönbüntetésre és 30 millió svéd koronás (kb. 800 millió forintos) pénzbüntetésre ítélték a szerzői jogok megsértésére alkalmas eszköz, vagyis a Pirate Bay [3] felállításáért és üzemeltetéséért.
Az ítéletet megfellebbezik.
Egy éve kezdődött
Peter Sunde, Fredrik Neij, Gottfrid Svartholm Warg és Carl Lundström ellen még 2008 januárjában emeltek vádat Svédországban, mondván, hogy a 2003-ban alapított Pirate Bay nevű torrentszájt üzemeltetőiként illegálisan tették lehetővé filmek, zeneszámok és számítógépes programok letöltését. Ezért a hatályos svéd törvények szerint két év börtönbüntetés és 117 millió svéd koronás (nagyjából 3 milliárd forintos) pénzbüntetés járhat, de a per tétje ennél jóval nagyobb volt: nemcsak a fájlmegosztó mozgalom egyik vezéreként ismert Pirate Bay léte, hanem a milliók által napi szinten űzött film- és zenemegosztás gyakorlata került veszélybe.
A tárgyalás idén február 16-án kezdődött Stockholmban, és már a második napon a Pirate Bay-esek kisebb győzelmével folytatódott, mert az ellenük felhozott vádak felét ejtették. A beszámolók szerint ebben jelentős szerepe volt az ügyésznek, Hakan Roswallnak, aki nem tudta bebizonyítani, hogy az általa bemutatott .torrent fájlok valóban a Pirate Bay trackerét (fájlkövetőjét) használták. Frederik Neij, az egyik vádlott szót kért, és azt mondta a bíróságnak, hogy a vád képviselője nem érti a rendszer működését. Így Roswall elejtette a vádat, amely a "szerzői jogok megsértésének elősegítésére" vonatkozott, és azt a "hozzáférés elősegítésére" változtatta.
A King Kong-védelem
A tárgyalás harmadik napján állt elő a Pirate Bay ügyvédje, Per Samuelson az időközben híressé vált King Kong-védelemmel. Az érvelés arra az európai uniós direktívára hivatkozik, amely kimondja, hogy az információs szolgáltatások nem felelősek a rajtuk átmenő információért; ahhoz, hogy felelősségre vonhatók legyenek, nekik maguknak kell kezdeményezniük az információátvitelt. Ezt viszont a Pirate Bay esetében a felhasználók teszik meg. Ráadásul az "elősegítéshez" a jog szerint az kell, hogy az elősegítő és a bűncselekmény elkövetője szoros kapcsolatban álljanak egymással, ezt a kapcsolatot azonban a vádnak nem sikerült bizonyítania. "A vádnak be kell bizonyítania, hogy Carl Lundström személyesen kapcsolatban állt a King Kong nevű felhasználóval, akiről könnyen elképzelhető, hogy a kambodzsai dzsungelben él" – mondta emlékezetes érvelésében Samuelson.
A legviccesebb jelenet a per kilencedik napján következett, amikor a vád által Londonból behívott John Kennedy, a lemezkiadók nemzetközi szövetségének (IFPI) vezetője azt válaszolta a védelem kérdésére, hogy a torrentező felhasználók minden zeneszámot megvásároltak volna, ha nem a netről töltik le őket. Kennedy kijelentését hangos kacajjal fogadta a hallgatóság.
Majd jön egy másik
A per óriási köz- és médiaérdeklődés mellett zajlott, sok újság helyszíni tudósítót küldött Stockholmba, a tárgyalóterem minden nap zsúfolásig telt, az utcákon pedig látványos tüntetések zajlottak. Sokan azt jósolták, hogy a Pirate Bay-esekből egy kedvezőtlen ítélet mártírt csinál, ami hosszú távon csak árt a film- és zeneiparnak. És annak, hogy az ítélet hatására csökkenne a fájlcserélők száma, kevés az esélye. "Amikor megszabadul az ember az egyiktől, felbukkan egy másik, még nagyobb" – mondta a Reutersnek a Forrester egy elemzője. "A fájlcsereprobléma évről évre nagyobb, és a forgalmazók egyre nehezebben tudnak ellene fellépni."
"Szerintem ez felháborító" – mondta Samuelson, a King Kong-os ügyvéd nem sokkal az ítélet kihirdetése után. "Természetesen fellebbezünk. Ez az első szó, nem az utolsó. Az utolsó szó a miénk lesz."
Olyan ez a fájlcserevita, mint az Apple–pc-vita: soha a büdös életben nem lesz vége. Hacsak erőszakkal véget nem vetünk neki.
Vannak még hasonló, évtizedes viták a netes fórumok történetében, mint például a hacker-cracker vita, a Nikon–Canon-vita, a németautó-japánautó vita, hogy csak a legdurvábbakat említsük.
Ezeknek a vitáknak két fontos ismérvük van. Az egyik, hogy soha senkinek nincs, és nem is lehet bennük igaza, mert a felvetett kérdések szigorúan vallási természetűek. Előbb alakul ki konszenzus arról, hogy Isten vagy Darwin teremtette-e a világot, mint arról, hogy könnyű városi használatra, alkalomszerűen hosszabb autópályás szakaszokra a Golf jobb-e, vagy a Corolla. A másik, hogy az említett hitvitákban potenciálisan felhasználható összes érv és ellenérv legkésőbb 1999-ig elhangzott a megfelelő Usenet-csoportokban (rec.photo.equipment.35mm, valaki?), és azóta csak azok vesznek részt bennük, akiknek időközben sikerült a világra jönniük.
Most, hogy a Pirate Bay torrentszájt üzemeltetőit nem jogerősen ugyan, de mégiscsak egyéves börtönbüntetésre ítélte egy svéd bíróság, épp a fájlcserevita lángolt fel újra, amelynek központi kérdése, hogy szabad-e filmet meg zenét ingyen töltögetni. Nemcsak hogy jogilag, a törvény betűje szerint szabad-e, hanem hogy egyáltalán illik-e, sőt erkölcsileg, emberileg elfogadható vagy elítélendő-e. Itt vannak a legjellemzőbb érvek, hogy ne kelljen újraolvasni [1] az egészet:
– Filmet lopni olyan, mint ha kocsit lopnál. Kocsit se lopnál.
– De nem olyan, mert ha a kocsit ellopom, akkor az el van lopva, a film meg nincs ellopva, mert az csak le van másolva.
– De aki letölti, az nem veszi meg.
– De aki nem tölti le, az meg se venné, mert nincs rá pénze.
– De én amióta letöltök, azóta többet veszek.
– De ha legalább havi 400 ezret keresnék, én minden filmet megvennék.
– De a filmek egyre szarabbak, a múltkor is olyan szart láttam, hogy vissza akartam kérni a pénzt.
– De ha letöltesz, a szerencsétlen szerzők nem kapnak pénzt. Te se dolgozol ingyen.
– De azt a pénzt nem a szerzők kapják, hanem a gonosz kiadók.
– ASVA, a kurva anyád.
És így tovább, mint 1999, a modern fájlcserélők őse, a 2001-ben bezáratott Napster megjelenése óta folyamatosan. Ember legyen a talpán, aki rendet vág az ilyen lendületes, logikus és főleg eredeti érvek sűrűjében. Hát még ha hozzájuk veszünk még néhány klasszikust, különös tekintettel a torrent legitim felhasználási módjaira (oktatóanyag letöltése pdf-ben, családi fotók megosztása távoli rokonokkal stb.), illetve találunk olyan szemtanúkat, akik megesküsznek, hogy az elmúlt 36 hónapban láttak élő lelket a Media Markt dvd- vagy szoftverosztályán (nem a turkálóban, az más), beleértve a biztonsági őrt. Dvd-t lassan már lopni is ciki.
A Pirate Bay ügyében született ítélet ezt a vélekedést árnyalja némileg. A stockholmi bíróság úgy döntött, hogy King Kong-védelem ide, Google-védelem oda, a torrentszájt fenntartói hozzásegítették a felhasználókat a jogvédett filmek megosztásához, és ezért börtön jár nekik. Az ítélet nem jogerős, és az is nyilvánvaló, hogy ha bezárják a Pirate Bayt, nyílik majd helyette száz másik, akár jobban védhető, jogilag nehezebben megfogható fájlcsereszájt, még ha a technikát nem feltétlenül torrentnek hívják is majd.
Van persze néhány valóban komoly kérdés, ami fájlcsereügyben fel szokott merülni. Valóban lopás lenne a szerzői jogok megsértése, vagy csak a legálisan megvásárolt dvd-k elején látható riogatós horrorfilmből vette át a köznyelv? Milyen csapást jelent a kultúrára a nevezetes Mikiegér-törvény, amely 1998-ban húsz évvel kitolta a szerzői jogok elévülését, és mi jöhet még utána? Van-e létjogosultságuk az olyan kezdeményezéseknek, mint a Lawrence Lessig-féle Creative Commons, amely a szerzőkre bízza, hogyan rendelkeznek a műveikkel? Egyáltalán, van-e létjogosultságuk a szerzői jogoknak?
És a legfontosabb, mindent eldöntő kérdés: mennyit ér egy film?
Az a legnagyobb baj, hogy ezt a filmipar sem tudja. Elméletileg minden annyit ér, amennyit adnak érte, de a torrentezők által ajánlott 0 forintos összeg elég rossz kiindulópont, arra nem lehet életképes üzleti modellt felhúzni. Mivel viszont a torrentezők jelentős része elismeri, hogy ha csődbe megy a filmgyártás, nem lesz mit letölteni, és sokan állítják, hogy ésszerű összeget hajlandóak lennének Hollywood megmentésébe invesztálni, használjuk ki az alkalmat, és segítsünk a pánikba esett, profitját féltő filmiparon. Mondja meg mindenki, mennyit ér neki egy film. Mennyit fizetne ki érte, de úgy, hogy cserébe a töltögetésről-másolgatásról örökre le kell mondania? Ha sikerül közösen belőnünk az összeget, megmentjük Hollywoodot, és örökre vége az illegális töltögetésnek. Ha viszont az összeg a 0 felé közelít, akkor, mint azt a Pirate Bay félig viccesen meg is üzente [2] neki, a filmipar kénytelen lesz elindítani saját torrentszájtját. Már ha életben szándékozik maradni.
Nyugodjanak meg, ennek a szavazásnak a mostani körülmények között semmi tétje. A fájlcsere a Magyarországon hatályos törvények szerint továbbra is súlyos bűncselekmény, ami 2-8 éves börtönnel büntethető. Annyival, mint a szándékos testi sértés, az emberrablás vagy az erős felindulásból elkövetett emberölés. Ez van a törvényben. Most lehet itt pampogni, hogy szarok a filmek meg gonoszak a kiadók, akkor is ez van odaírva. Ennek tudatában tessenek kattintgatni.
A svéd börtönviszonyokról csak annyit, hogy elfogása után Szaddám Huszein oda szerette volna kéretni magát. A kérelmet elutasították [3].